A káoszt sokan kutatják. Javaslatunkban egy különleges anyag, a relativisztikus kvantumterek kaotikus viselkedését tanulmányoznánk. E terek közül is leginkább a mértéktereket, amelyek az elemi részecskék kölcsönhatásait írják le a modern fizikában. Bár a mértékelv már Yang és Mills [1] 1954-ben bevezetett nemábeli mértékelméletében is jelen volt, ezen elméletek, mint a fizikai kölcsönhatások elemi leírásai, csak az 1970-es években kezdték diadalútjukat [2].
A mértékterek kaotikus viselkedését az 1980-as években kezdték tanulmányozni analitikusan megoldható nemlineáris egyenletek segítségével. Az ún. Yang-Mills és Yang-Mills-Higgs mechanika a térleméletet néhány szabadsági fokra egyszerusítette, amelyek kaotikus viselkedését analitikus és numerikus módszerekkel egyaránt tanulmányozták [3,4,5]. Az idofüggo, gömbszimmetrikus megoldás, a Wu-Yang monopólus [6] instabilnak bizonyult a Fermi-Pasta-Ulam módszer alkalmazásával [7-10]. Általánosságban a dinamikusan képzett tömegek káoszt csökkento hatása nyert bizonyítást [4].
A térelméleti numerikus módszerek fejlodése, különösen
a rács -- térelmélet [11-13] nagyobb rendszerek számítógépes
tanulmányázását is lehetové tette.
Modern lehetoségek 
(N=30-ig) szabadsági fokú rendszerek
számítógépes szimulációját hozták magukkal az
1990-es években.
A hamiltoni rács -- mértéklemélet formalizmusával klasszikus,
valós ideju dinamikai szimulációk történtek
U(1), SU(2) és SU(3) szimmetria esetére [14-17].
E kutatásokban a Lyapunov hatványok teljes spektrumát,
ami az entrópia növekedésével kapcsolatos, kiszámolták.
A nemábeli plazmahullámok instabilitását is ilyen számítógépes
munkák demonstrálták [18].
A klasszikus közelítés érvényességét 1993-ban Gauss -- hullámcsomagok tanulmányozásával vizsgálták [19]. A vezeto Lyapunov kitevo és a forró perturbatív QCD-ben számolt gluon csillapítási tényezo számszerU egybeesését mostanában (1995) sikerült megmagyarázni [20]. Mindeme kutatások a nagy energiasuruségek fizikájának megértését célozták, amelyek gyorsítós kisérletekben és a korai Univerzumban fordulhattak elo. Léteznek azonban olyan meggondolások is, amelyek szerint az elemi terek kaotikus dinamikája a fizikai vákum tulajdonságaiban is szerepet játszik [21, 22]. Egy híres példa a kvarkok és gluonok, valamint egyéb színtöltések bezárása.
A térelméleti káosz tanulmányozása most érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor a klasszikus és kvantumfizika összefüggéseit, valamint a rövid- (inkább kvantumos) és hosszúhullámú (inkább klasszikus) mezokomponensek kölcsönhatásait magas homérsékleten elkezdhetjük tanulmányozni.