Györgyi Géza Díj

GYÖRGYI GÉZA (1930—1973)

 

 A fiatalon elhúnyt kíváló elméleti fizikus 1953-tól haláláig dolgozott körünkben, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetében, valamint az elődeinek tekinthető szervezeti egységekben. A fizikai tudomány doktora volt, az ELTE c. egyetemi tanára. Számos szakmai elismerésben részesült, így többek között a Schmid Rezső Díjban, valamint a KFKI Intézeti Díjában. Tevékeny részese volt a szakmai közéletnek, tagja számos akadémiai bizottságnak, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Tanácsának és a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának.

Az elméleti fizika számos klasszikus területét művelte eredményesen. Még egyetemi hallgatóként alapvető munkát jelentetett meg az energia-impulzus tenzor fizikai jelentéséről polarizálható közegekben. Érdeklődése később a magfizika felé fordult, hiánypótló Elméleti Magfizika" c. könyve két kiadást ért meg, és több idegen nyelvre is lefordították. A részecskefizika terén legjelentősebb munkája a szakmai körökben Györgyi-Goldhaber" modell néven ismert elméleti konstrukció, amelyben fontos, később újra felfedezett tömegrelációt fogalmazott meg. Vizsgálatai során előszeretettel alkalmazta a csoportelmélet eszközeit. Neki magának a legnagyobb örömet a Kepler-probléma csoportelméleti vonatkozásait tisztázó, jelentős figyelmet kiváltó vizsgálatai szerezték. Következetes alapvető vizsgálatai eredményeképpen a csoportelmélet utólérhetelen tisztaságú szemléletmódjának hazai prófétája és főpapja lett. A magyar fizikusok idősebb generációjának jelentős része tőle és előadásaiból tanulta meg a csoportelmélet alapjait, a szimmetriák alapvető fontosságát, és jutott birtokába hasznos eszköznek saját munkájához is. Az idő múlásával figyelme az alapvető jelenségek vizsgálata felé fordult, így jutott el a modern fizika legegyszerűbb és legmélyebb jelenségéhez: a hidrogénatom színképéhez. Itt mutatta meg, hogy a differenciálegyenletek formalizmusa helyett a csoportelméleti szimmetriák kiaknázása is teljes tárgyalást tesz lehetővé, amely nem csupán a spektrumot, hanem az átmenetek szabályait is megadja. E kutatásai tovább öregbítették korábbi eredményeinek köszönhető nemzetközi hírnevét.
 
Tudománytörténeti tevékenysége is jelentős, rendkívül fontosnak tartotta a régi értékek megőrzését és ápolását. Neumann János és Ortvay Rudolf levelezésének publikálása többek között fontos hozzájárulás volt a modern XX. századi magyar fizika történetéhez.
 
Kimeríthetetlen akaratereje volt. Csak ilyen egyéniség volt képes legyőzni a bénító tehetetlenséget, ugyanakkor töretlenül folytatva vizsgálódásait a szimmetriák hatalmas és sok meglepetést rejtegető területén. Mintegy húszéves alkotó periódusának több mint a felét súlyos betegen, gyermekparalízistől bénultan kellett leélnie, de korai haláláig példamutatóan tevékeny, alkotó életet folytatott.
 
E kiemelkedő kutató emlékét az RMKI azzal tudja legjobban megőrizni, hogy 1995-ben Györgyi Géza Díjat alapított fiatal kutatók számára, amelyet évente adnak ki az arra érdemeseknek.

 

Györgyi Géza Díjjal kitüntetett kutatók

2011-es Pályázati felhívás